Gyógynövényes történelem

A fitoterápia története

1. Őskori gyógyászat

2. Természeti népek

3. Kínai gyógyászat

4. Mezopotámia

5. Egyiptom

6. Az ókori Görögország

7. Orvoslás a Római Birodalomban

8. Arab orvoslás

9. A középkor nagy gyógyítói


1.                Őskori gyógyászat

a.      Már az ősember is megkísérelt szembeszállni a betegségekkel. Ennek egyik eszköze volt a koponyalékelés (Trepanáció), melyet 72-75%-os túléléssel – bár megkérdőjelezhető gyógyhatással – végeztek.

b.      Az iraki Shanidar barlangban talált halotti nyughely virágokból volt kialakítva. Ezek között megtalálható volt a gyöngyike, cickafark, aggófű, imola (vérzéscsillapító), ziliz (Irakban ma is a szegények aszpirinje!).

2.                Természeti népek

c.      Tények és elképzelések alapján alakították ki gyógyító rendszereiket

d.      Elképzeléseken alapuló gyógyítás:

Démonológia

minden olyan elváltozást, aminek nincs látható oka természetfölötti lények, istenek, démonok beavatkozása okoz.

·         Prevenció: vallási törvények, társadalmi szokások, tabuk maradéktalan megtartása

·         Gyógymód:

o        Kiűzés

o        Kiengesztelés

Eszközei:

o        Hasonlóság szerinti „megfeleltetésekkel”

o        Figurák, bábok használatával

o        Táncokkal

o        Emberi- és anyagi áldozatok bemutatása

o        Emberi anyagok felhasználásával (nyál, köröm, haj stb.)

3.                Kínai gyógyászat

I.e.XXVII.század Shen-Nung császár idejéből már vannak feljegyzések

4.                Mezopotámia

Hérodotosz

·         A betegeket a piactérre vitték, ahol a járókelők kötelezően osztották tanácsaikat

I.e.XVII. Hamurappi

·         Törvénykönyve már rendelkezik az orvosokról és a gyógyításról

·         A törvény előírta, hogy a betegek társadalmi helyzetének megfelelő legyen a fizetség

·         Rendelkezett a sikertelen gyógyításért járó büntetésről

I.e.2200 – Az első receptgyűjtemény

·         Nem rendelkezik a gyógyszerek adagolásáról

·         Az akkor ismer kb. 250 növény közül 25 részletes leírását tartalmazta

·         Megtalálhatóak voltak az ásványi anyagok és különböző kémiai anyagok (konyhasó, salétrom, alkáliák stb.) is

·         Nem szerepel benne mágikus utalás (Racionalizálódás!)

e.      250 növényi, 120 ásványi és 180 állati és egyéb anyagot használtak gyógyító célra.

f.       Használták a magokat, balzsamokat, ágakat, gyantákat (stb.)

g.      Alkalmaztak olajos, mézes és vizes kivonatokat; agyagot, mézet, bort önmagában is

I.e.VIII.sz. – Az első gyógynövénykert

h.      II. Mardu-Kapaliddina babiloni király alapította

i.        64 féle gyógynövény termesztettek benne (pl.: hunyor, beléndek, mandragóra, mák)

5.                Egyiptom

a.                  A betegség, mint fogalom meghatározása:

o        A betegség nem más, mint az egészség ellentéte.

o        Az egészség nem más, minthogy az ember képes enni, inni, közösülni.

Részletesebb megfogalmazásban:

… a szív legyen boldog, a testrészek sértetlenek, a nyak szilárd a fej alatt, a szem a messzeséget kémlelje, az orr szívja be a levegőt, a fül legyen nyitott és hallásra kész, a száj nyíljék válaszra készen, a karok legyenek rendben és szeressenek dolgozni!

b.                  A betegség három oka:

1.                  természetfeletti okok (istenek, szellem, démon, inkubus)

2.                  természetes okok (táplálkozás, sérülés, csípés)

3.                  vegyes és határesetek (Istenek által okozott sérülés)

c.                  A gyógyítás eszközei között már szerepel a böjt, a purgálás, melyeket megelőzésre is használtak.

I.e.1600 – Ebers papirusz

d.                  Átfogó képet nyújt az egyiptomi orvostudományról. Tartalmaz többek között gyógyszerészetet, belgyógyászatot és anatómiát

I.e.V.sz. – Hérodotosz

e.                  Görög történetíró

f.                   Feljegyzéseiből tudjuk, hogy az orvosok szakágakra bontva tevékenykedtek

g.                  Leírásából kiderül, hogy az egyiptomiak fejlett szülészeti eljárásokat dolgoztak ki:

o        Alkalmaztak császármetszést

o        A terhes nők vizeletéből – búzára, árpamagra locsolva azt – következtettek a terhesség kimenetelére, de a magzat nemére is.

o        Megalkották az első szülőházak rendszerét.

6.                Az ókori Görögország

Aszklépiosz

a.                  A gyógyítás istene, Apollón és Korónisz fia. Általában nagy bottal a kezében ábrázolják, melyre egy óriáskígyó van rátekeredve.

b.                  Szentélyében – Kósz szigetén – természetes módon gyógyító tevékenységet folytattak, ahová messziről zarándokoltak az emberek.

c.                  Speciális gyógyeljárásuk az „incubatio”, azaz alvás közbeni gyógyulás.

d.                  A templom szolgáit, a papokat „therapeuták”-nak, a hozzájuk forduló betegeket „kliné”-nek nevezték (innen ered a klinika szó).

Hippokratész (I.e.460-377)

e.                  Tanulmányait Aszklépiosz szentélyében végezte

f.                   Állítólag Aszklépiosz 20. generációs leszármazottjaként született

g.                  A „Hippokratészi gyűjtemény” halála után készült feljegyzéseiből, diktálásaiból – saját írása nem maradt fenn.

h.                  A gyógyítást művészetnek tartotta.

i.                    Négy őserőt, azaz négy őselemet különböztetett meg, melyeket ellentétpárokként használt:

o        Tűz – Víz

o        Föld – Levegő

Ezekből építi fel a világ történéseit: évszakokat, napszakokat, égtájakat, szeleket, vizeket stb. – és magát az embert is: 4 nedv, 4 szerv, 4 íz

j.                    A betegség fogalma: „a négy elem változása maga után vonzza a nágy nedv változását. Ez utóbbiak egyensúlyának kibillenése esetén beszélhetünk betegségről.

k.                  Betegség-képének következménye a holisztikus szemlélet: az Embert tekinti betegnek – nem az egyes szerveket.

l.                    Gyógyászati alapelve az „ellenkezőt az ellenkezővel” rendszerét követte – vagyis telítettségre koplalást, hidegre meleget (stb.) javasolt.

m.                Felismerte a környezeti tényezők – éghajlat, talaj, életmód stb. – jelentősségét.

n.                  Tevékenységének és elveinek esszenciáját tárja elénk legismertebb hagyatéka: a Hippokratészi eskü.

o.                  Egészen a XV.-XVI. századig meghatározta az orvostudomány alapjait – de tanításai máig helytállóak és a népgyógyászatokban alkalmazottak.

p.                  Nagy követője a római Galénosz.

7.                Orvoslás a Római Birodalomban

·         Több száz évig nem alakult ki náluk az orvostudomány, mint hivatás – a gyógyító tevékenységet rabszolgákkal végeztették.

·         Julius Caesar idején (I.e.46.) a Rómába vándorló orvosok polgárjogot kaptak. Ennek hatására kezdtek görög, kisázsiai, egyiptomi orvosok letelepedni.

Asclepiades

a.                  Az első hivatásos orvos, a római orvoslás megalapítója

·         Kimondta, hogy a gyógyítás kizárólag az orvos és a beteg személyes ügye – elsőként lefektetve ezáltal a szabad orvosválasztás alapelvét.

·         Három fő eszköze: a dörzsölés, a passzív mozgatás és a víz.

·         Vezérelve: „Tuto, cito et jucunde!” azaz „Az orvos gyógyítson gyorsan, biztosan és kellemesen!”.

·         Magát az „Ég küldötte”-ként ünnepeltette, színpadias gesztusokkal tarkítva (halottaskocsiból feltámasztott tetszhalott stb.).

Dioszkoridész (I.sz.I.sz.)

b.                  Az első botanikus, egyben orvos is.

c.                  I.sz. 60.: De Materia Medica” – az első gyógynövényes könyv

o        Öt könyvben kb. 700 gyógyszer – 580 növény, 35 állati és 90 ásványi anyag

o        Két kódexe közül az egyik a bizánci Julianna hercegnőé lett, a másikat a bécsi Hofbibliothék őrzi.

o        Egészen a XVII. századig volt a gyógyszerkönyvek etalonja.

o        Ebben a könyvben szerepel elsőként a „botanika” kifejezés.

Plinius

d.                  Az antik világ leghíresebb természettudósa.

e.                  Számos műve közül legismertebb a „Természet története”: a „Naturalis Historia”, mely 37 könyvből áll. Ezek közül 20-32 könyveket szentelte a növényi és állati eredetű gyógyszereknek.

f.                   A műben több száz szerző, orvos munkáját is közzéteszi, kritika nélkül. Munkája a történészek, kutatók egyedülálló forrása. (A Biblia után a legrégebbi nyomtatott mű – első kiadása: Velence, 1469.)

Celsius (I.sz.II.sz.)

g.                  Orvos, aki gazdag úrként az irodalomnak szentelte magát.

h.                  Gyűjtései, feljegyzései felbecsülhetetlenek: ennek köszönhető, hogy képet alkothatunk az alexandriai orvosi iskola tanításairól.

i.                    Művének fő célja a megdrágult rabszolgák gyógyítása volt.

j.                    Sok betegséget és kórtünetet ír le; legfontosabb a gyulladás tünet-együttesének rögzítése:

o        Pirosság (rubor)

o        Duzzanat (tumor)

o        Melegség (calor)

o        Fájdalom (dolor) (– melyek mellé mára már csatlakozott ötödiknek a

o        Funkció-kiesés)

Galénosz (I.sz.129-)

k.                  Róma leghíresebb orvosa.

l.                    Hippokratész elveit követi, rendszerbe foglalva tanait:

Levegő

Vér

Szív

Tavasz

Édes

Tűz

Sárga epe

Máj

Nyár

Keserű

Föld

Fekete epe

Lép

Ősz

Savanyú

Víz

Nyálka

Agy

Tél

Sós

de más szempontok (pl.: életszakasz, csillagjegy, személyiség) is szerepeltek rendszerében.

m.                Ő volt mestere életművének legfőbb gyűjtője és kommentátora.

n.                  A betegségeket három fő csoportba osztja:

1.      A négy testnedv betegségei

2.      a szövetek betegségei

3.      szervek betegségei

o.                  A gyógynövényekből különböző gyógyszerformákat (főzetek, tinktúrák, kenőcsök, tapaszok stb.) készített, melyeket máig is „gaenusi készítmények”-nek nevezünk.

8.                Arab orvoslás

-          Alapjában a Hippokratész-Galénosz tanításokra vezethető vissza.

-          A gyógyítás a Korán és Mohamed próféta kinyilatkoztatásaira támaszkodik.

-          Mohamed szerint három dolog gyógyít:

o        mézbor

o        érvágás

o        kauterezés (kiégetés)

-          Ismerték és – különösen böjt idején – használták a köpölyözést.

-          Feltehetően Mohamed kijelentése volt, hogy „az Úr nem küld betegséget anélkül, hogy ellenszert ne küldene.

-          A Prófécia-medicina fennmaradt öt „Arany Szabály”-a:

1.      Az egyszerű orvosságok hatékonyságát növeli a gyömbér hozzáadása

2.      Viasz hozzáadása enyhíti a gyógyszerek hatását

3.      Ópium hozzáadásával legalább ideiglenesen elhárítható a baj

4.      Ha a betegség összetett – vagyis nem világos vagy több betegség tünetei is megfigyelhetőek – egy egyszerű gyógyszert kell „feljavítani”.

5.      Ha a fájó testrész olyan távol van a gyomortól, hogy egy egyszerű gyógyszer nem elég erős ahhoz, hogy a gyomorból kiindulva elérje, akkor sáfrányt és kámfort vagy fahéjat és mustármagot kell hozzákeverni.

-          A megelőzés alapszabályai:

o        Teli gyomorral nem szabad fürdőt venni

o        Ne üljön senki asztalhoz, ha mérges

o        Egészséges állapotban nem szabad gyógyszert szedni

-          Legfontosabb gyógyszerük a kandilla (Nigella sp.), melyről Mohamed azt tartotta: „A halálon kívül minden betegséget gyógyít”.

Avicenna (980-1037)

-          Az arab orvostudomány legkiemelkedőbb alakja. Nevéhez fűződik a „theirak” leírása is.

-          A „Kánon” című műve másfél évezred orvosi ismereteit summázza, melyet nem csak arab vidéken, hanem Európában is nagy siker volt – 30 latin kiadást ért meg.

-          Gyógyászatában különös hangsúlyt fektet az egészséges életmódra, a megelőzésre – pl.: diétákkal, testmozgással, gyógyvizekkel.

-          Fontosnak tartja az étkezések, az alvás, a mozgás mennyiségét, amely sem kevés, sem túlzó nem lehet.

9.                A középkor nagy gyógyítói

·         Nagy Károly (768-814) frank király kötelezővé tette a gyógy- és fűszernövények rendszeres termesztését – melyet elsősorban kolostorokban végeztek.

·         A középkor orvostudományát elsősorban a kolostori medicina jellemezte – megalakult (többek között) a bencések rendje is.

·         Másik nagy irányzat a „skolasztika” volt, melynek nagy alakja Albertus Magnus (1193-1280), Aquinoi Szent Tamás tanítványa.

·         Jellemzően az ókori munkákat használják, Hippokratészhoz, Galénoszhoz nyúlnak vissza, illetve az arab orvoslás műveit fordítják latinra.

·         A nagy áttörés a XVII. században érkezett a mikroszkóp felfedezésének köszönhetően.

Szent Hildegárd (1150)

·         Rupertsberg kolostorának apátnője, aki életét Istennek és a gyógyításnak szentelte.

·         Nevéhez több könyv is kötődik, melyben tapasztalatait, elképzeléseit, valamint Istennek tulajdonított látomásait rögzítette.

·         Írásaiban olvashatunk az emberről és annak környezetéről, növényekről, állatokról, ahogy az angyalokról, asztrológiáról, a Hold hatásairól és a népi tradíciókról is, de konkrét betegség-leírásokat, recepteket is találunk benne.

·         Legismertebb műve a „Physica” és a „Cause et curae”.

·         Műveiben a népi gyógyászat tapasztalatait az antik hagyományokra és a bencés tradíciókra építette.

·         A betegségeket Isten által kiszabott próbatételnek tekintette.

·         Gyógyított vallásos és mágikus módszerekkel egyaránt: alkalmazott kézrátételt, imádságot, mágikus tárgyakat, ördögűzést.

Paracelsus (1493-1541)

·         1493-ban született Svájcban, 1515-ben szerezte meg orvosi képesítését.

·         Szándéka szerint az egész orvostudományt akarta megújítani – ennek érdekében beutazta az egész világot.

·         Az embert a mikrokozmosz és a makrokozmosz összefüggéseiben látta.

·         Filozófiáját öt jelenségre – úgynevezett „enitásra” építette:

o        „Ens Dei” – az Úr szelleme

o        „Ens astrale” – a csillagok világa

o        „Ens veneni” – a Világ (mint ellenséges környezet, járvány stb.)

o        „Ens spirituale” – szellemi alapok

o        „Ens naturale” – testi alapok

·         Szignatúra tan: a hozzáértő már az anyag külsőségeiből következtethet a hatásra (pl.: a dió az agy gyógyszere). A népgyógyászat máig őriz ilyen megfeleltetéseket.

·         Nevéhez fűződik a farmakokémia kialakulása.

·         Előfutára a „hasonlót a hasonlóval” gyógyítás elvének.

·         Az emberi testet három szubsztanciából építette fel:

1.      Sal – azaz só - az Ellenálló, ami égés után visszamarad

2.      Mercurius – azaz higany – a Folyékony (Illékony), ami nem szilárd

3.      Sulphur – azaz kén – minden, ami maradék nélkül elég.

Linné (1707-1778)

·         Munkásságának eredménye a „binominális nomenklatura”, azaz a kettős nevezéktan. (nemzetség+faj)

·         Számtalan növény leírását alkotta meg. (Erre utal a növények latin neve utáni L. rövidítés.)